Az LSD és a zöld tündér meséje

1943. április 19-én egy svájci kémikus egy bizonyos lizergsav-dietilamid nevű szerrel kísérletezett a laborjában. Véletlenül a kezére cseppentett egy keveset az oldatból. Hirtelen rosszullét fogta el. Részegséghez hasonló állapotba került, enyhe látomásai voltak, és amikor becsukta a szemét, kaleidoszkóp szerű színes képeket látott. Aznap este Albert Hofmann a világ legerősebb hallucinogén anyagát - az LSD-t - fedezte fel. A mai bejegyzésben a bárkultúra LSD-jének tartott ABSZINT körül teszünk egy utazást. 

Az abszint egy magas alkoholtartalmú gyógynövénypárlat, melynek legjellemzőbb összetevői az édeskömény, az ürömfű és az ánizs. Manapság legtöbbször a régi receptet meg sem közelítő hamisítványokat kóstolhatunk, amikor azt hisszük, abszintot iszunk. Van, volt-e valaha tudatmódosító hatása? Mi is ez az ital, amit annyira félreértettünk, és ki tehet erről?


Mint oly sok mára közkedveltté vált ital, az abszint is gyógyszerként kezdte pályafutását. Az első feljegyzés 1769-ben egy svájci újságban olvasható egy bizonyos "Bon Extrait d'Absinth" elixírről. Ezt a receptet megvette és kissé átdolgozta egy újonnan alakuló francia cég, amelynek alapítója Henri-Louis Pernod volt (igen, a mai Pernod-Ricard). Az első abszintfőzde még Svájcban, a második - 1805-ben - már Franciaország területén, Pontarlier városában épült. 

Kezdeti sikereit az abszint mi másnak, mint egy háborúnak köszönhette. A Franciák 1830-ban megszállták Algériát és a különböző járványok megfékezésére a katonáknak egy borból, abszintből és vízből álló védőitalt hagytak jóvá az orvosok. A hazatérő katonák hamar népszerűvé tették ezt az italt az anyaországban, amit az is bizonyít, hogy a Pernod cég kezdetben napi 400 liter abszintot gyártott, ami napi 20 ezer literre ugrott.

Ami az angoloknak a tea volt, az lett a franciáknak az abszint. Kialakult a "heure verte", azaz a zöld óra fogalma. Délután öt órakor a lakosság nagy része kávéházakban, bárokban vagy úgynevezett abszintházakban ücsörgött és abszintot fogyasztott. Ekkor vált népszerűvé az abszintcsap is. Ezt a szerkezetet jeges vízzel töltötték meg, amivel aztán az amúgy igen magas alkoholtartalmú szeszes italt higították körülbelül 11% erősségűre. Ekkor kicsapódott az illóolajok nagy része is, ettől opálossá, tejszerűvé vált az ital.






Az emberek egyre kevésbé higították az alkoholt, ami nagyfokú alkoholizmushoz vezetett. 1910-re a Franciák 36 millió liter abszintot ittak évente. Ekkor kezdett kialakulni a legenda, miszerint a fehér-ürömben lévő tujon - ami nagy mennyiségben mérgező - hallucinogén hatást vált ki a fogyasztóból. Többek között van Gogh hallucinációit és epilepsziás rohamait is ennek az italnak a számlájára írták. Az antialkoholista mozgalom és a borosgazdák - akik szerették volna visszaszerezni a filoxéra-járvány miatt elveszített piacvezető szerepüket az alkoholfogyasztásban - szívesen hozták összefüggésbe az abszintot különböző bűncselekményekkel és társadalmi problémákkal. 


1905-ben betelt az abszintos pohár. Egy svájci alkoholista Jean Lanfray megölte várandós feleségét és két gyermekét. 1906-ban Belgium és Brazília betiltotta az abszintot, ezt követte Hollandia (1909), Svájc (1910), Az Egyesült Államok (1912) és Franciaország is (1915). Több európai országban - így például Csehországban - az abszintot soha nem tiltották be. Az itt készült abszint egyébként komoly különbségeket mutat a svájci névrokonával szemben.


Az abszintot tehát a köztudatban elkönyvelték egy ártalmas, hallucinogén italnak, ami előhozza fogyasztójából az ördögöt. Az igazság viszont az, hogy nem az eredeti abszint okozta a bajt, hanem a megnövekedett érdeklődésre válaszul gyártott olcsó hamisítványok megjelenése. Ezek az italok valóban tele voltak mérgező színezékekkel, sőt olykor a nagyobb hozam fejében nem különítették el az elő-, illetve az utópárlatot sem.


1988-ban az Európa Tanács irányelvben rögzítette, hogy a bitter-ként címkézett szeszes italok legfeljebb 35mg/kg tujont tartalmazhatnak. Svájcban 2005 óta legális újra az abszint. Előállítására szigorú törvények vonatkoznak. Áztatás és lepárlás útján készülhet, színezése - ha van - csak természetes lehet.


Tehát megállapíthatjuk, hogy az igazi abszint színe fehér (blanche), vagy zöld (verte). Felejtsük el a piros, fekete, kék változatokat, amik édesített, színezett szeszek. Ha igazi abszint élményre vágyunk, akkor keressük a svájci abszintokat (absinthe suisse), majd hideg vízzel higítsuk vissza 11-12%-osra azt. Keverhetünk bele cukrot is, de a kockacukor meggyújtása felesleges. Ez csak egy remek marketingfogás volt a kevésbé jó minőségű abszintot előállító cégek részéről. (Egy jó tequilát sem iszunk citrommal, meg sóval). Hogy milyen abszintot érdemes és hol beszereznünk, abban különböző oldalak segítenek minket a neten akár magyarul, akár angolul.


Ti kóstoltatok már abszintot? Ha igen, hogyan fogyasztottátok? Várjuk hozzászólásaitokat!